Nem a Grand-Père póréhagyma Vinaigrette

A franciák szinte bármit könnyedén hűvösnek tudnak látni – mind az utcán, mind a konyhában. Időről időre disznófejek és kacsamájok rémeivel csábítottak el bennünket; vajat és lisztet szuszpendáltak az éteri felhőkbe, amelyeket kifliként ismerünk és szeretünk; és a póréhagyma vinaigrette esetében eladták nekünk a saláta louche ötletét, amely alapvetően csak főtt hagyma.

Klasszikusan a póréhagyma vinaigrette receptje inkább pácolt zöldségoldalnak, mint salátának szól. A póréhagymát egészben megfőzzük, körülbelül 15 percig pároljuk, amíg kivételesen megpuhul, és hagyjuk pácolódni egy határozottan mustáros vinaigrette -ben. Az ételt szobahőmérsékleten tálaljuk, apróra vágott kemény tojással és bizonyos körökben pirított mogyoróval díszítve. A cél az, hogy ezt a kiadós allíniumot ízekkel teli és elég finom ételré változtassuk, és párosítható pörkölt laposhallal vagy egy magas kagylótállal.

De a hagyományos étel néhány kulcsfontosságú szerkesztésével saláta lesz, amelyet ugyanolyan gyorsan megeszek, mint egy kielégítő ebédet. Itt a harapott méretű póréhagyma-szeletek gyorsan lehűlnek, és az éppen főtt zöldbab csikorgó csattanását kínálják. A stagnáláshoz szükséges hosszú pácolás nélkül a vinaigrette bázisa Dijon mustárból és vörösborecetből ütős és eleven marad. A lágyan főtt tojás (az apróra vágott tojást helyettesíti) kiegyensúlyozza az éles öntetet, és meleg pihenőt biztosít a lenti hűvös és világos póréhagymától.

Remixelt formában még mindig boldogan dobnám ezt a salátát egy asztalra egy cédruspalánta lazac vagy egy csinos talpú menü mellé. De ha a póréhagyma vinaigrette -t ​​nézzük a friss és élénk saláta lencséjén keresztül, akkor kamatoztathatjuk a póréhagyma zöldellő tulajdonságait, különféle textúrákat fejlesztve ahelyett, hogy behódolnánk.

Ennek az értelmező ételnek a főzése (a forrás receptjéhez hasonlóan) gondosan időzített tánc formáját öleli fel egy serpenyő forró víz körül. A céltudatos minimalizmus elengedhetetlen e klasszikus varázsának megőrzéséhez. A nyűgös nem elegáns, de egy tál hagyma elfogyasztása igen – ha jól csinálod.